1874-ben született konzervatív családban, anyja amerikai volt. 1895-ben végezte el katonai iskoláit, s ezután a szudáni hadszíntérre került. 1899-ben elhagyta a hadsereget, s hadi tudósításokat írt a dél-afrikai háborúról, ahol a búrok elfogták, ám ő megszökött, ezzel hírnevet szerezve magának. 1900-ban kezdte politikai pályáját, miután konzervatív párti parlamenti képviselővé választották. 1904-ben átállt a liberálisokhoz, mert támogatta a szabad kereskedelmet. 1908-ban a parlament kereskedelmi bizottságának elnöke lett. 1911-ben jutott először magas pozícióba, amikor az Admiralitás (haditengerészet) első lordjává nevezte ki. Az első világháború azonban nem tartogatott számára sikert, s a tengeri kudarcok (Gallipoli) csaknem derékba törték karrierjét. 1917-ben tért vissza a politikába, mint a hadi ellenállásért felelős miniszter. 1919 és 1922 között Lloyd George kormányában töltött be különféle hadi és gyarmatügyi pozíciókat. 1924-ben visszatért a konzervatívok közé. 1929 és 1939 között politikailag elszigetelődött. Idejében felhívta a figyelmet a hitleri Németország felől leselkedő veszélyre, de nem hallgattak rá. A második világháború kitörésekor ismét az Admiralitás első lordjává nevezték ki, majd Chamberlain bukását követően (1940) koalíciós kormányt hozott létre. Nagy-Britannia, az Egyesült Államok és a Szovjetunió között. 1945-ben elvesztette a választásokat. 1946-ban híres fultoni beszédében a „vasfüggöny” kifejezést használva deklarálta Európa kettéosztottságát, amelyet később a hidegháború kezdetének tartottak. 1951-ben miniszterelnök lett, de 1955-ben végleg visszavonult a politikai életből. Figyelemre méltó képeket festett, a második világháborúról szóló könyvéért pedig irodalmi Nobel-díjat kapott. 1965-ben hunyt el.