Eredeti neve Joszif Viszárionovics Dzsugasvili. 1879-ben született a grúziai Goriban, paraszt szülők gyermekeként. Ösztöndíjat kapott a tbiliszii papneveldében. Itt érték először szocialista hatások. A teológia szemináriumból hamarosan kilépett, s a szociáldemokrata párt bolsevik frakciójának tagjaként tiltott propagandatevékenységet fejtett ki. 1902 és 1917 között sokszor letartóztatták, többször ült börtönben és hétszer ítélték szibériai száműzetésre, ahonnan mindig megszökött. 1910 körül kapta mozgalmi nevét (Sztálin=”Acélember”). Az 1917-es szocialista forradalom után Szentpétervárott a Pravda szerkesztője, majd Leni a nemzetiségi ügyek biztosává nevezte ki, végül 1922-ben a párt főtitkára. Lenin halála után fokozatosan magához ragadta a hatalmat és személyi kultuszt épített ki maga köré, miközben vetélytársait koncepciós perek által likvidálta. Az 1931-as években a szovjet Vörös Hadsereg vezérkarának nagy része áldozata volt e tisztogatásnak. A második világháború alatt enyhített terrorisztikus módszerein, hogy a Szovjetunió népességét egyesítse a veszély ellen. Németország és Japán ellen szövetségre lépett az Egyesült Államokkal és Nagy-Britanniával. A teheráni (1943), jaltai és potsdami (1945) szövetséges tárgyalásokon „szabad kezet” kapott Kelet-Európa felett, emiatt a háború után a térség szovjet uralom alá került. 1953-ban halt meg.